Bár néminemű segítséggel, de tudtam dönteni. Kellett egy kis bátorítás, kellett, hogy a szemembe mondják, őszintén, hogy ha megölné magát, az nem az én hibám lenne, csak és kizárólag az övé. Mert ha én ezt lezártam, hónapokkal ezelőtt, nincs közöm hozzá. Nem az én hibám, ha valaki hülye. Sőt, azt is a szemembemondta a tanár úr - merthogy vele beszéltem erről a témáról -, hogy lényegében arról van szó, hogy én elég érett vagyok, a koromhoz tekintve meg pláne, ezért nem ugrok rögtön fejest az ilyen dolgokba. Mert én felnőttem ehhez, míg ő - az öngyilkosságos srác - megragadt az ötéves kisgyerek szintjén.
Szóval még aznap - csütörtökön - közöltem a sráccal, hogy ez van, meg hogy tanuljon meg bízni a sorsban, mert nincs olyan, hogy valami véletlenül történik, mindennek van oka, és ha együtt kell lennünk, akkor ha tíz év múlva akkor tíz év múlva, de együtt leszünk. Mert az élet mindig úgy keveri a lapokat, ahogy kell. Akkor is, ha az az életünkben pont akkor elviselhetetlen fájdalmat okoz.
Erre ő, hogy ha így gondolom, akkor inkább tiltsuk egymást. Nos, ő tiltott. Csütörtök délután óta semmit nem tudok róla. De hogy őszinte legyek, nem is érdekel. Aznap éjjel sikerült aludnom 3 órát (szerdán csak másfelet!), és pénteken azt leszámítva, hogy 6-7. órára járás közben is eltudtam volna aludni, hihetetlenül boldog voltam, és végre felszabadult. Hatalmas stressz-tömeg omlott le rólam.
Egyébként teljesen tudattalan dolog volt ez, hogy pont a tanár urat kerestem meg ezzel a témával. Szerdán kivoltam, második órám után észrevettem a folyosón, rögtön odamentem hozzá, hogy segítségre lenne szükségem, szerelem téma. Suli után akart eredetileg beszélni erről - mivel a tízperces szünetet keveselltem ennek a témának -, de soha nem jöttek ki úgy az óráink, hogy egyszerre végezzünk.
Mindenesetre ez egy jó dolog volt most, pénteken nem beszéltünk, csütörtökön viszont megköszönöm neki a segítséget mégegyszer, mert ha ő nem ad tanácsot, és nem segít elbillenteni a mérleget az egyik oldalra, még most is kattognék rajta, ahogy magamat ismerem. Ja, és akkor már közlöm vele a tényt is, hogy nagyon szerencsés barátnője van, amiért egy olyan férfi a párja, mint ő. Nem, még mindig nem tudom, van-e barátnője. De reményeim szerint ezzel a megjegyzéssel kiderítem.