Teljes a tanácstalanság. Meg a káosz a fejemben.

Van - azaz volt - egy barátom. Távkapcsolatban éltünk, (200 km), 2-3 éven át. Ő volt az első barátom. Volt jópár veszekedésünk, viszont 2016 novemberében megtudtam róla egy olyan dolgot, amit nem tudtam elfogadni, közöltem vele, hogy akkor itt most vége (nem, nem megcsalás téma, egészen más). Ezt követően nem is beszéltünk... egészen újévig. Szilveszter este én itthon voltam, és filmeztem. Miután vége lett a filmnek, már január 1 volt. Felléptem facebookra. Nem várt személytől fogadott üzenet: Tőle. Hogy ő mindent megbánt, és szeret, és írjak vissza. Nem írtam. Másnap délután jött a fenyegetés(?), hogy ha nem válaszolok, megöli magát. Aznap nem voltam facebookon. Másnap reggel láttam, hogy a húga írt, hogy X kórházban van, mert begyógyszerezte magát. Ó, édes Istenem. Ezt követően persze elkezdtünk újra beszélgetni, mert azért embert ölni nem akarok... És senkinek nem kívánom azt, amit akkor átéltem, hogy tudtam, miattam tette, és nem tudtam, hogy él-e, hal-e. Csak azt, hogy ha meghal, az az én hibám. 
Tehát újra elkezdtünk beszélgetni. Jóban lettünk, ő többet akart, én nem. Ezt közöltem is vele. Beszélgethetünk, de soha többé nem lesz köztünk semmi több. 

Három hét múlva születésnapja. Kérte, hogy találkozzunk másnap (mármint a szülinapja utáni napon, mert az hétvége). Mert ha nem találkozunk, ő véget vet az életének, etc. Szóval belementem, de őszintén megmondom, az égvilágon semmi kedvem nincs vele találkozni. Aztán miután belementem, kitalálta, hogy aludjunk is együtt. Ó mondom ez kurvára felejtős lesz. 
És igazából azt a pár órás találkozót sem akarom. Nem akarom látni. Csak ott van bennem a félsz, hogy megint hülyeséget tenne. És akkor lehet, hogy nem élné túl. És akkor én lennék a hibás...